Agócs Sándor
A világnak arccal
hiába mondod hogy késő minden
elképzelem összeszáradó lelkedet
magad alá temet ha nem vigyázol
évekre visszavet akár a százszor
legyilkolt szó
az elhanyagolt emlékezet
úgy teszel mintha meghaltál volna
lépésed halkul a világ meg arccal
magad alá temet ha nem vigyázol
versemet is már hiába írom ha
az alku megköttetett
s nincsen senki aki marasztal